Hathor (Hwt-Hr) neve szó szerint azt jelenti, hogy "Hórusz háza". Az egyiptomi mitológiában az ég istennője. Az archaikus korban a Napot megszülő Égi Tehénként tisztelték. Fején tehénfület vagy tehénszarvat viselő nő alakjában jelenítették meg, aki szarvai közt a Napot tartja. Helyenként megőrizték tehén jellegét, ilyenkor Mehet-veretnek nevezik. Hathor jelvényei a tehénfülű és kétarcú, fejét tartó oszlop (a legrégebbi korban tehénfejjel) és malchit. Tiszteletének középpontja Dendera város volt (jelzője: "Dendera Úrnője"), de kultusza egész Egyiptomban, valamint Núbiában, Bübloszban, Puntban is elterjedt.

A behdeti Hórusznak volt a felesége, Hórusz-szematauinak az anyja. Közös gyermeküknek tartották Ihit, a zene istenét. Memphiszben olykor Ptahot nevezték a férjének. Ré kultuszának terjedésével Hathort is a leányának, Napszemnek tekintették. Azonosult Ré leányaival, Szehmettel és Tefnuttal. Ebben a minőségben Hathor több mítosznak a központi alakja: mint Napszem (Tefnut-Hathor) meghozza a tavaszt azzal, hogy visszatér Núbiából. Szehmet-Hathorként pedig pusztítja az emberiséget, amikor Ré megharagudott a bűneik miatt rájuk. Hathor kiváló munkát végzett és végül Ré inkább meggondolta magát a vérengzést látva. Ezért csellel leitatták Hathort sörrel, aki abbahagyta munkáját. Hóruszhoz hasonlóan ő is védelmezi a fáraókat, de még jobban a hitveseiket. Termékenységet biztosít, azonkívül anyaistennőként tevékenykedett. Szeretetreméltó istennőként tisztelték, aki a nép minden rétegében elismert volt. Megvédte a nőket szüléskor és meg is határozta az újszülött életét és halálát. Hozzá fűződik a fák - a datolyapálma, nyugati fügefa, szikomorfa - kultusza, amiknek alakját is felvette. Vele azonosult Juszaasz, az akácfában megtestesült istennő. Hathort mint a szerelem, a vidámság, a zene és a tánc istennőjeként tisztelték. A sistrum nevü csörgőshangszer volt a fő attribútuma. Ábrázolását amulettként hordták, amely megvédett a gonosz szellemektől. Egyik elterjedt jelzője az "arany". Kapcsolatban állt a halottkultusszal. Az élet és a halál közti átmenetkor a halottaknak ennivalót és védelmet nyújtott a túlvilágba történő utazásukra. Taurt istennővel együtt fogadták az elhunytakat az alvilág bejáratánál. Évente egyszer "szent nászt ül" Hórusszal, amikor szobrát ünnepélyesen átviszik Hórusz szentélyébe, hogy ott 2 héten át egymáséi lehessenek.