Földisten. Khtonikus istenség. Su és Tefnu fia, a héliopoliszi Enneáda tagja. Általában embernek ábrázolták Alsó-Egyiptom vagy Felső-Egyiptom koronájával a fején. A mítosz szerint Geb összeverekedett nővérével és feleségével, Nuttal (az éggel), mert az naponta felfalta a gyerekeiket - a csillagokat -, majd ismét megszülte valamennyit és Su szétválasztotta őket. Gebet lent hagyta vízszintes helyzetben, Nutot pedig felemelte. (Az egyiptomi "ég-föld" párban a nemi megszemélyesítés fordítottja a megszokottnak: az ég a nő, a föld a férfi). Geb gyermek volt Ozirisz, Széth, Ízisz és Nephtüsz. Geb lelke (bája) Hnum volt. Azt tartották, hogy Geb lelke jóságos isten. Megóvja az élőket és a holtakat a földben élő kígyóktól, őrajta nő minden növény, amire szüksége van az embernek, belőle jön fel a víz (a Nílus). Kapcsolatban volt a Holtak birodalmával. Hórusz és Széth igazságáról folytatott vitájában Ozirisz trónján Geb a főbíró. A Halottak Könyvének 125. fejezetében Geb részt vesz Ozirisznak a holtak feletti ítélkezésében. Geb rangja: "hercegek hercege" ("repati"), Egyiptom kormányzójának tartották. Utóda Ozirisz lett, akitől Hórusz örökölte a trónt, az ő utódai és szolgái a fáraók. Következésképpen a fáraók hatalam Gebtől származik. Geb nevét a kacsa hieroglifájával (Gb) írták, bár a kacsa nem volt szent madara. Az egyik szövegben Geb leányát, Íziszt "kacsatojásnak" nevezik.