II. Ramszesz, a hatalmas uralkodó, egyik ázsiai tartományában fogadta a meghódított népek küldöttségeit, akik eljöttek hozzá a világ végéről is, hogy letegyék lábaihoz hódolatuk jeléül magukkal hozott kincseiket. Hátukon hozták arany-, ezüst-, lazúrkő és türkizajándékaikat. Köztük Behten ország fejedelme is elküldte ajándékait, és küldöttség élére legidősebb leányát állította. A leány olyan szép volt, hogy Ramszesz nem is az ajándékokat nézte, hanem azt, aki hozta.

A küldöttség nevében a leány kérte a fáraót, hogy legyen jóindulattal Behten-ország népéhez, és „adjon levegőt neki”, ami azt jelentette, hogy jóindulatáért esedeznek. Ramszesz kegyesen fogadta a kérést, és megígérte, hogy teljesíti. A küldöttség örömmel tért vissza Behtenbe, de a leányt, aki a király Nefru-Rének nevezett el, ott tartotta, és a királyi feleség rangját adta neki.
Ramszesz uralkodásának 23. évében, a harmadik évszak második hónapjának 22. napján, mikor őfelsége ismét a győzelmes Thébában tartózkodott, amelyet a városok úrnőjének neveznek, és atyja, a nagy isten, Amon-Ré, Karnak ura számára ünnepi szertartásokat végzett, jelentették a fáraónak, hogy Behtenből követ érkezett, sok ajándékot hozva magával a királyné, Nefru-Ré számára.
A követ bebocsátást nyert a királyhoz, leborult, és megcsókolta a földet előtte, majd így szólt:

- Dicsőség neked, ó Kilenc Íj Napja! Mind teáltalad, a te kegyelmedből élünk!
- Mondd, miért jöttél hozzánk, követ? És mit izen veled Behten fejedelme?
- Fájdalmas az én küldetésem, ó hatalmas uralkodó! Bentres az én fejedelmem második lánya, Nefru-Ré királynénak, a te feleségednek húga, súlyos beteg. Nehéz kór emészti testét, amivel szemben a mi orvosaink és vajákos asszonyaink tehetetlenek. Arra kér általam Behten fejedelme, a te hűséges alattvalód, hogy egy bölcs orvost leánya Bentres meggyógyítására.
Ramszesz ekkor így szólt:
- Megteszem, amit urad kíván, és nem hagyom, hogy Nefru-Ré húgát titkos kór eméssze.

Ki is választotta egy, az orvostudományokban is jártas bölcs írnokát, kinek neve Thotemheb volt, és megparancsolta neki, hogy, hogy követtel együtt menjen be Behtenbe, és gyógyítsa meg a királyné húgát.

Mikor Thotemheb megérkezett Behtenbe, azonnal megvizsgálta Bentrest. Azt találta, hogy a leányt nem emberi betegségek támadták meg, hanem egy gonosz démon kerítette hatalmába. Ezt közölte a lány apjával, aki erre újból követet küldött Ramszeszhez, uralkodásának 26. Évében, a harmadik évszak első hónapjában, Amon ünnepének idején. A követ megérkezvén, átadta ura üzenetét, mely így szólt: - Felséges király, az általad küldött bölcs Thotemheb megvizsgálta leányomat, Bentrest, és azt találta, hogy gonosz démonok kerítették hatalmukba. Mivel nincs okom kételkedni Thotemheb megállapításának igazában, arra kérem felségedet, hogy most már legyen kegyes egy istent küldeni, aki a démont lányomból kiűzze, mert erre földi halandó nem képes. A fáraó ekkor elment Honszuneferhotep istenség templomába, és ott ekképpen szólt az isten aranyszobrához: - Ó, én jóságos uram, eljöttem hozzád a behteni fejedelem leányának ügyében, akit gonosz démonok szálltak meg, és azok gyötrik, emésztik. Ó, én jóságos uram, arra kérlek, fordítsd arcodat Honszu isten, a „Gondoskodó”, a démonok kiűzője felé, és küldd őt el Behtenbe. Az isten erre nagyot és erőset bólintott. Ekkor Ramszesz így folytatta: - Add neki, kérlek, varázserődet, hogy elmenvén Behtenbe, megmentse Bentrest, az ottani fejedelem lányát. Az isten erre ismét bólintott. Varázserejét négyszeresre fokozva adta át a másik Honszu istennek, a „Gondoskodónak”. Ramszesz pedig megparancsolta, hogy tegyék egy nagy bárkára, és öt hajó, sok kocsi és sok nemes keleti és nyugati ló kíséretében vigyék el Behtenbe. Egy évig és öt hónapig tartott az isten útja Behten országába. A fejedelem nagy kísérettel és sereggel várta. Leborult előtte és így szólt: - Eljöttél hát hozzánk, légy kegyes velünk, ó hatalmas isten, és gyógyítsd meg lányomat! Az isten ekkor elvitték abba a házba, ahol a beteg Bentres tartózkodott. És lám, csodák csodája! Az isten megérkezésekor a lány azonnal jobban lett, mert az isten varázserejével kiűzte belőle a démont. A démon pedig így szólt Honszuhoz: - Üdvöz légy, ó nagy isten, aki kiűztél engem Bentresből, a fejedelem leányából! Ezzel te meghódítottad Behtent, népe a te rabszolgád, és magam is rabszolgád vagyok. Hogy kívánságodat teljesítsem, elmegyek messzi földre, ahonnét idejöttem. Parancsold meg azonban a fejedelemnek, hogy távozásom alkalmából a te és az én tiszteletemre ünnepséget rendezzen. Honszu isten fejével bólintott kísérő papja felé, mire az kiadta a parancsot a fejedelemnek, aki rettegve várakozott kíséretével együtt. A fejedelem nem sokat kérette magát, hanem nagy áldozatot mutatott be Honszu tiszteletére és a démonnak. Ez aztán el is távozott Behtenből, Bentres viruló, egészséges hajadon lett, a fejedelem pedig az ország lakosaival együtt ujjongott örömében, de ekkor gonosz terv született meg a fejedelem szívében. „Ez az isten oly hatalmas – gondolta -, hogy általa Behten is hatalmas lesz. Itt tartom őt, nem engedem vissza Egyiptomba.” Így is történt, és az isten három évig és kilenc hónapig Behtenben tartózkodott. Egy éjszaka azonban a fejedelem különös álmot látott. Azt álmodta, hogy az isten, miután kijött a szentélyből, aranysólyom alakját öltötte fel és elrepült Egyiptom felé. A fejedelem felriadt, és megértve álma jelentését, magához hívatta Honszu isten papját, és így szólt hozzá: - A hatalmas Honszu isten, a mi jótevőnk már eleget időzött nálunk. Most már visszatérhet Egyiptomba. A kocsija indulhat, mely visszaviszi a bárkához. És Honszu isten csakugyan elindult Egyiptomba. A fejedelme fényes kísértet adott melléje, sok kinccsel, harcosokkal és lovakkal ajándékozva meg őt, aki lányának visszaadta az egészségét. A bárka az istennel szerencsésen megérkezett Thébába. Ekkor Honszu, a „Gondoskodó” átment a nagy isten, Honszuneferhotep templomában, és a kincseket, amelyeket a fejedelemtől kapott, neki ajánlotta fel, hiszen tőle kapta a varázserőt, amivel Bentrest meggyógyította. Saját szentélye számára semmit nem hagyott. Történt pedig ez II. Ramszesz, Felső- és Alsó-Egyiptom királyának uralkodása idején, uralkodásának 33. Évében, a második évszak második hónapjának 19. Napján.