Az egyiptomi mitológiában napisten, a héliupoliszi Enneáda élén álló demiurgosz, a legősibb istenek egyike. Sok szöveg esti, lenyugvó Napnak nevezi. Kettős koronát viselő embernek ábrázolták ("mindkét földet birtokló" - vagyis Felső- és Alsó-Egyiptomot - jelzővel illették), de kígyó és héha ichneumon alakjában is megtestesítették. Atum keze Juszaasz istennő. Atum héliupoliszi mítosz szerint az "önmagát létrehozó". Atum az őskáoszból, Nunből keletkezett (Nunt néha Atum atyjának mondják) az ősdombbal együtt (akivel azonosult). Az önmagát megtermékenyítő Atum kiköpéssel szülte meg az isten-ikerpárt: a levegőt, Sut, és a nedvességet, Tefnutot, akiktől a Föld, Geb, és az ég, Nut, származik. Memphiszben Atumot Ptahtól származtatják, vele, valamint Heperrel (Atum-Heper, a Piramisszövegek némely kitétele szerint ez az istenség hozta létre Oziriszt) és Ápisszal (Ápisz-Atum), akit Oziriszhez hasonlítottak ("Az élő Ápisz Ozirisz a két szarvat viselő Atum egének birtokosa"). Az emberek kipusztításáról szóló mítoszban Atum (vagy Nun) áll az istenek tanácsának élén, amelyben Hathor-Szahmetre bízták a Ré ellen rosszat kieszelő emberek megbüntetését. Egy msáik mítoszban a felbőszült Atum azzal fenyegetőzik, hogy mindent megesemmisít, amit létrehozott és ősvízzé változtatja a világot. Később Atum tiszteletét kiszorította a vele azonosuló Ré kultusza (Ré-Atum).